A polgári perekben gyakran előfordul, hogy egy fontos tény megítéléséhez olyan szaktudásra van szükség, amellyel a bíró nem rendelkezik. Ilyenkor szakértőt rendel ki a bíróság. Felmerülhet a kérdés: eltérhet-e a bíró a szakértő véleményétől, ha más bizonyíték – például tanúvallomás – mást mutat?
A polgári perrendtartásról szóló törvény 279. § (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróság a bizonyítékokat szabadon mérlegeli, azoknak nincs előre meghatározott bizonyító erejük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíró bármikor figyelmen kívül hagyhat egy szakértői véleményt.
A BH 2025.168 számon közzétett ügyben született Kúriai határozat egy öröklési ügy kapcsán tisztázza a kérdést.
Az ügy röviden
A felperes – az örökhagyó egyik gyermeke – azt állította, hogy a végrendeleten szereplő aláírás nem az örökhagyótól származik, így a végrendelet egésze érvénytelenségének megállapítását kérte. Másodlagosan azt kérte, hogy legalább a kitagadásra vonatkozó rendelkezés érvénytelenségét állapítsa meg a bíróság, ugyanis annak feltételei bizonyosan nem álltak fenn, hiszen az örökhagyó halála előtt kifejezetten jó viszonya alakult ki örökhagyóval.
A perben kirendelt szakértő kategorikusan kijelentette, hogy az aláírás hamis, ezzel szemben viszont a végrendeleti tanúk azt vallották, hogy az örökhagyó előttük írta alá az okiratot.
A bírósági döntések
Az elsőfokú bíróság a szakvéleményt aggálytalannak találta, és úgy ítélte meg, hogy a tanúk szubjektív elemet is tartalmazó vallomása nem cáfolhatja a szakvélemény tartalmát, ezért a végrendeletet egészét érvénytelennek nyilvánította.
Alperesi fellebbezést követően a másodfokú bíróság úgy vélte, hogy bár a perben született szakvélemény aggálytalan, de a bizonyítékoknak nincs „szabott értéke”, a tanúk vallomása és az örökhagyó feltételezett akarata erősebb bizonyítéknak tekinthető. Ezért csak a kitagadó rendelkezést nyilvánította érvénytelennek, az alaki, teljes érvénytelenséget viszont elvetette.
A jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt a felperes, a felülvizsgálati eljárásban pedig a Kúria hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, és helybenhagyta az elsőfokú döntést. A legfontosabb megállapításai:
A törvény mérlegelési szabályának megsértése csak kivételesen lehet felülvizsgálat alapja, a mérlegelés ugyanis valóban a jogalkalmazói szabadság területe, mérlegelés jogszabályt kizárólag akkor sért, ha a mérlegelés nem az eljárási törvény 279.§ szakaszában meghatározott keretek között, tehát valamennyi bizonyíték együttes értékelése alapján történik, illetve ha az nyilvánvalóan okszerűtlen – azaz nyilvánvalóan ellentétes a mérlegelés szabályaival -, mert a bizonyítékokból az adott esetben csak egyetlen következtetés adódhat, amely azonban ellentétes a bíróság döntésével.
A Kúria korábban több határozatában rámutatott, hogy a kézírás, névaláírás valódiságának vizsgálata szakkérdés. A szakértő véleményét szakkérdésben az eljárási törvény vonatkozó rendelkezései alapján csak további szakértői bizonyítással lehet felülbírálni, a bíróság csak a logika szabályainak való megfelelését és a per egyéb adataival összevetett értékelését végezheti el. Jelen esetben a szakvéleményt mindkét fokon eljárt bíróság aggálytalannak minősítette, a vizsgált szakkérdésben tehát további bizonyítás nem volt szükséges. Az a körülmény, hogy a végrendeleti tanúk ismételt meghallgatásuk alkalmával is azt vallották, hogy a végrendeletet az örökhagyó az ő jelenlétükben írta alá, a végrendelet e jellegén – az aggálytalan és kategorikus szakvéleményt tekintve – nem változtathat. A tanúvallomás akkor adhat okot a szakvéleményben foglaltaktól való eltérésre, ha a szakértő maga is csak úgynevezett „valószínűségi” véleményt ad, vagy a szakvéleménnyel kapcsolatos aggályok többszöri kiegészítés, esetleg új szakértő kirendelése után sem voltak tisztázhatók, a perbeli esetben pedig ilyen helyzet nem állt fenn.
A Kúria döntése egyértelmű iránymutatást ad.
A bíró nem dönthet a kategorikus, aggálytalan szakvéleménnyel ellentétesen, a szabad mérlegelés nem terjed ki a szakkérdésben adott szakértői megállapítások felülírására. Ha azonban „valószínűségi” véleményt adó szakvélemény születik, vagy a szakvéleménnyel kapcsolatos aggályok többszöri kiegészítés, esetleg új szakértő kirendelése után sem voltak tisztázhatók, a szakvéleményben foglaltaktól történő eltérés lehetősége fennáll a bíróság számára.
Ez az iránymutatás minden polgári perben irányadó, nemcsak öröklési ügyekben. A szakértői vélemény tehát kiemelt szerepet kap akkor, amikor a döntés alapját speciális szaktudást igénylő kérdések adják.