Az Európai Unió Bírósága friss ítéletében olyan kérdésben hozott döntést, amely messze túlmutat az online szerencsejáték világán, és minden digitális szolgáltatást nyújtó vállalat számára fontos tanulságokat hordoz. Az ügy középpontjában az állt, hogy egy online szolgáltató vezetői személyesen felelősségre vonhatók-e egy másik tagállamban azért, mert a cégük ott engedély nélkül kínált szolgáltatást, és hogy ilyen esetben melyik ország joga alkalmazandó a kártérítési igényre.
A konkrét ügyben egy Ausztriában élő játékos egy Máltán bejegyzett online szerencsejáték-szolgáltató platformján játszott, amely ugyan Máltán rendelkezett engedéllyel, Ausztriában azonban nem. A játékos jelentős veszteségeket szenvedett el, és nemcsak a céget, hanem annak két ügyvezetőjét is perelte az osztrák bíróságok előtt. A vezetők azzal védekeztek, hogy szerintük sem a jogvita elbírálása, sem az alkalmazandó jog nem tartozhat Ausztriához, hiszen a társaság Máltán működött, és ott volt engedélyezve.
Az uniós bíróság döntése azonban egyértelműen az érintett fogyasztó lakóhelye felé billentette a mérleg nyelvét. A bíróság kimondta, hogy az ilyen típusú, szerződésen kívüli kártérítési igényekre főszabály szerint annak az országnak a joga alkalmazandó, ahol a kár bekövetkezik. Online szolgáltatások esetén pedig a kár ott valósul meg, ahol a felhasználó él, hiszen ott éri őt a jogsértés hatása, ott történik a szolgáltatás tényleges igénybevétele, és ott sérülnek az adott állam által védett érdekei.
A bíróság világossá tette, hogy ha a cégvezetők olyan magatartást tanúsítanak, amely egy másik tagállam kötelező jogszabályait sérti – például engedély nélkül kínálnak ott szolgáltatást –, akkor e magatartásért személyes felelősségük is felmerülhet. Ez nem a társaság belső ügye, hanem külső, harmadik személyeket érintő jogsértés, amelyre a tagállami kártérítési szabályok alkalmazhatók.
Az ítélet üzenete a vállalati döntéshozók számára világos. A digitális szolgáltatások határokon átnyúló jellege nem csökkenti, hanem növeli a jogi kockázatokat. Az, hogy egy vállalat egy adott tagállamban rendelkezik engedéllyel, nem jelenti azt, hogy automatikusan jogszerűen működhet az egész Európai Unió területén. Ha egy szolgáltatás ténylegesen elérhető és igénybe vehető egy másik országban, akkor számolni kell az ottani jogszabályokkal és azzal is, hogy egy jogvita esetén az adott ország bíróságai és joga válhatnak irányadóvá.
Ez a döntés nemcsak az online szerencsejáték-szektort érinti. Üzenete minden platformüzemeltetőnek, digitális szolgáltatónak és nemzetközi piacon értékesítő vállalatnak fontos. Az uniós jog logikája alapján az online térben ott keletkezik a jogi felelősség, ahol a szolgáltatás hatása megjelenik. A vállalatvezetők számára ez azt jelenti, hogy a terjeszkedési stratégiák, engedélyezési kérdések és a jogszabályoknak való megfelelési döntések ma már nemcsak üzleti, hanem személyes jogi kockázatokat is hordozhatnak.
Az Európai Unió Bíróságának ítélete egyértelmű jelzés: az online üzleti modell nem mentesít az egyes tagállami jogszabályok alól, és a digitális jelenlét jogi következményeit mindig a felhasználók szemszögéből kell vizsgálni. Ez a szemlélet a következő években várhatóan egyre nagyobb szerepet kap majd más digitális iparágakban is.