A Kúria kimondta: az elévülés megszakításának okait nem lehet szerződéssel bővíteni.
Egy friss kúriai döntés újra ráirányította a figyelmet arra, hogy a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) által meghatározott elévülési szabályok milyen határokat szabnak a felek szerződési szabadságának. Az ügy középpontjában az a kérdés állt, hogy egy fizetési meghagyásból perré alakult eljárásban jogos volt-e az elévülésre való hivatkozás, ha a felek korábban másként állapodtak meg.
Az érintett szerződésben ugyanis az szerepelt, hogy bármelyik fél által a másiknak megküldött fizetési felszólítás megszakítja az elévülést.
A Ptk. viszont nem sorolja a fizetési felszólítást az elévülést megszakító okok közé. A felperes arra hivatkozott, hogy a törvény nem tiltja kifejezetten további okok meghatározását, így a felek akár saját szabályt is alkothatnának ebben a kérdésben.
A Kúriának tehát azt kellett eldöntenie, hogy az elévülésre vonatkozó rendelkezések diszpozitívak-e, azaz a felek által szabadon módosíthatók, vagy épp ellenkezőleg – kógensek, és nem lehet tőlük eltérni.
A Kúria szerint, bár a Ptk. alapelve, hogy a felek egyező akarattal eltérhetnek a kötelmi szabályoktól, ez csak a jogokra és kötelezettségekre vonatkozó rendelkezések esetén igaz.
Az elévülés viszont túlmutat ezen: nem a felek jogviszonyának részleteit szabályozza, hanem az alanyi jog érvényesíthetőségét – vagyis azt, meddig lehet bírósághoz fordulni.
Ezért az elévülés nem „szerződéses kérdés”, hanem a polgári jog alapintézménye, amelyet csak törvény határozhat meg.
A Kúria kifejtette: ha a felek szabadon változtathatnák az elévülés megszakításának okait, azzal kilépnének a polgári jog rendszeréből, és az igényérvényesítés biztonsága is sérülne.
Összegezve tehát a felek az elévülés rendelkezéseit szerződésben nem írhatják felül, azt nem egészíthetik ki és abból nem hagyhatnak el bizonyos rendelkezéseket!