Egyszer,
Ha szikrát vet az éjjel,
és elvakít a végtelen:
Megértelek.
Egyszer,
Ha a Nap titokban felkel,
és átölel egy csillagot;
megértelek...
Gyűrött ruhád mindent eltakar,
gyűrött szíved mindig mást akar...
Soha meg nem állok;
Gyere velem!
Egyre messzebb látok,
maradj velem.
Én a Földön ismeretlen nem maradok!
Soha meg nem állok,
gyere velem.
Egyre messzebb járok;
Maradj velem!
Én a Földön eltévedni úgyse fogok.
Egyszer, ha partra lép a tenger,
s a jéghegyeknek könnye hull;
-megértelek-
Egyszer, ha lenyugszik az ember,